Napi Evangélium "...Amikor elérkezett Erzsébet szülésének ideje, fiúgyermeket szült. Szomszédai és rokonai meghallották, hogy milyen irgalmas volt hozzá az Úr, és együtt örült vele mindenki. A nyolcadik napon jöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket. Atyja nevéről Zakariásnak akarták hívni. De anyja ellenezte: „Nem, János legyen a neve.” Azok megjegyezték: „Hiszen senki sincs a rokonságodban, akit így hívnának!” Érdeklődtek erre atyjától, hogyan akarja őt nevezni. Atyja írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: „János a neve.” Erre mindnyájan meglepődtek. Neki pedig megnyílt az ajka, és megoldódott a nyelve: szólni kezdett, és magasztalta Istent. Akkor félelem szállta meg az összes szomszédokat, és Júdában meg az egész hegyvidéken erről az eseményről beszéltek. Aki csak hallott róla, elgondolkodva mondta: „Mi lesz ebből a gyermekből? Hiszen nyilván az Úr van vele.”" Lk 1,57-66 "...Istenem, életem Ura! Köszönöm, hogy nem felejted el ígéreteidet. Te irgalmas vagy és a legváratlanabb helyzetekben is beteljesíted, amit ígértél. Köszönöm, hogy a csend után újra megszólalhatok, a hála, a hit, és a bizalom szavával fordulhatok feléd. Uram, ahogy Zakariás is megtapasztalta kegyelmedet, úgy én is vágyom arra, hogy új szívet adj nekem, olyat, amely együtt örül másokkal. Segíts, hogy engedelmes legyek, és bátran kimondjam azt, amit te írtál szívembe, te adsz ajkamra! Add, hogy egész életem téged dicsőítsen és legyen tanúságtétel arról, hogy te irgalmas vagy minden emberhez!" (Horváth István Sándor zalalövői plébános atya ma reggeli imája) közli: keresztkem