Napi Evangélium "...Miután Jézus jóllakatott ötezer embert, nyomban felszólította tanítványait, hogy szálljanak a bárkába, és keljenek át a túlsó partra, Betszaidába, amíg ő hazaküldi a tömeget. Miután elbúcsúzott tőlük, fölment egy hegyre, hogy imádkozzék. Közben beesteledett. A bárka mélyen benn járt a tavon, ő pedig egyedül maradt a parton. Amikor látta, mennyire küszködnek az evezéssel – ellenszelük volt ugyanis –, az éjszaka negyedik őrváltása idején, a vízen járva feléjük indult. El akarta kerülni őket. Amikor meglátták, hogy a vízen jár, azt hitték, hogy kísértet; elkezdtek kiabálni, mert mindnyájan látták őt, és megrémültek. Ő azonban mindjárt odafordult hozzájuk, és így szólt: „Bátorság! Én vagyok, ne féljetek.” Aztán beszállt hozzájuk a bárkába, mire a szél elállt. Azok egészen magukon kívül voltak a csodálkozástól, mert nem okultak a kenyérszaporításból, és szívük még érzéketlen volt." Mk 6,45-52 "...Uram, Jézus Krisztus! Te nem hagyod magukra azokat, akik a te nevedben útra kelnek. Köszönöm, hogy imádkozol értem akkor is, amikor nem látlak. Köszönöm, hogy utánam jössz, amikor elfáradok. Adj bátorságot, hogy felismerjelek a nehézségek, a küzdelmek közepette is, és ne a félelem, hanem a bizalom vezessen! Szállj be az életem bárkájába, és hozd el a te békédet nyugtalan szívembe! Erősítsd bennem a hitet, hogy minden helyzetben velem vagy és gondoskodsz rólam!" (Horváth István Sándor zalalövői plébános atya ma reggeli imája) közli: keresztkem