Napi Evangélium "...A betániai vacsora után a tizenkettő közül az egyik, akit karióti Júdásnak hívtak, elment a főpapokhoz és megkérdezte tőlük: „Mit adtok nekem, ha kezetekbe juttatom Jézust?” Azok harminc ezüstöt ígértek neki. Ettől kezdve csak a kedvező alkalmat kereste, hogy kiszolgáltassa őt nekik. A kovásztalan kenyér ünnepének első napján a tanítványok ezzel a kérdéssel fordultak Jézushoz: „Hol készítsük el neked a húsvéti vacsorát?” Ő így felelt: „Menjetek be a városba, egy bizonyos emberhez, és mondjátok neki: A Mester üzeni: Közel van az én időm; tanítványaimmal nálad költöm el a húsvéti vacsorát.” A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát. Amikor beesteledett, Jézus a tizenkét tanítvánnyal asztalhoz telepedett. Miközben ettek, így szólt hozzájuk: „Bizony mondom nektek, közületek egyvalaki elárul engem!” Erre nagyon elszomorodtak, és sorra kérdezték őt: „Csak nem én vagyok az, Uram?” Ő így válaszolt: „Aki velem egyszerre nyúl a tálba, az árul el engem. Az Emberfia ugyan elmegy, amint megírták róla, de jaj annak, aki az Emberfiát elárulja! Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik!” Erre Júdás, az áruló is megkérdezte: „Csak nem én vagyok az, Mester?” Ő így felelt: „Te magad mondtad!”" Mt 26,14-25 "...Uram, Jézus Krisztus! Ma Júdás, az áruló tanítvány személye áll előttem, akiben felismerem saját gyengeségemet. Hányszor voltam megalkuvó, hányszor tagadtalak meg, nem szóval, hanem hallgatással, közönnyel, gyávasággal. Őrizz meg attól, hogy úgy távozzak mellőled, mint Júdás, hallgatagon, titkolózva, magamba zárkózottan, a saját sötétségembe merülve! Adj nekem alázatot, hogy kérni tudjam bocsánatodat! Segíts, hogy mindig legyen lehetőségem a visszatérésre! Taníts meg bízni a te irgalmadban, jobban, mint önmagamban!" (Horváth István Sándor zalalövői plébános atya ma reggeli imája) közli: keresztkem