Napi Evangélium "...Húsvét ünnepe előtt történt. Jézus tudta, hogy elérkezett az óra, amikor ebből a világból vissza kell térnie az Atyához. Mivel szerette övéit, akik a világban voltak, még egy végső jelét adta szeretetének. Vacsora közben történt, amikor a sátán már fölébresztette Júdásnak, Karióti Simon fiának szívében a gondolatot, hogy árulja el őt. Jézus tudta, hogy az Atya mindent a kezébe adott, s hogy Istentől jött és Istenhez tér vissza. Fölkelt hát a vacsora mellől, letette felső ruháját, fogott egy vászonkendőt és a derekára kötötte. Azután vizet öntött egy mosdótálba, és mosni kezdte tanítványainak a lábát, majd a derekára kötött kendővel meg is törölte. Amikor Simon Péterhez ért, az így szólt: „Uram, te akarod megmosni az én lábamat?” Jézus így felelt: „Most még nem érted, mit teszek, de később majd megérted”. De Péter tiltakozott: „Az én lábamat ugyan meg nem mosod soha.” Jézus azt felelte: „Ha nem moslak meg, nem lesz semmi közöd hozzám”. Erre Péter így szólt: „Uram, akkor ne csak a lábamat, hanem a fejemet és a kezemet is!” Jézus azonban kijelentette: „Aki megmosdott, annak csak a lábát kell megmosni, és egészen tiszta lesz. Ti tiszták vagytok, de nem mindnyájan.” Tudta ugyanis, hogy egyikük elárulja, azért mondta: „Nem vagytok mindnyájan tiszták.” Miután megmosta lábukat, fölvette felső ruháját, újra asztalhoz ült, és így szólt hozzájuk: „Megértettétek-e, hogy mit tettem veletek? Ti Mesternek és Úrnak hívtok engem, és jól teszitek, mert az vagyok. Ha tehát én, az Úr és Mester megmostam lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Példát adtam nektek, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg.”" Jn 13,1-15 "...Uram, Jézus Krisztus, aki letérdeltél tanítványaid elé, és megmostad lábukat, taníts engem is igazi alázatra. Taníts lehajolni másokhoz, különösen azokhoz, akiket nehéz szeretnem! Ne engedd, hogy a szolgálatot megalázónak érezzem, hanem add, hogy felfedezzem benne a szabadságot és a boldogságot, hogy örömmel szolgáljak embertársaimban neked! Törd meg bennem a gőgöt, az önzést és a kiváltságos helyzetekhez való ragaszkodást! Formáld szívemet a te szíved szerint, hogy merjem megtenni a talán kicsinek tűnő, de szeretetből fakadó tetteket! Add, hogy ne csak a szavaimmal, hanem az egész életemmel tanúskodjam rólad! Te, aki valóságosan jelen vagy az átváltoztatott kenyérben, az Oltáriszentségben, segíts, hogy én is kenyérré váljak, odaadjam magamat mások számára!" (Horváth István Sándor zalalövői plébános atya ma reggeli imája) közli: keresztkem