Napi Evangélium "...Húsvétvasárnap reggel Mária Magdolna könnyezve állt Jézus sírjánál. Amint ott sírdogált, betekintett a sziklasírba, és ahol Jézus holtteste feküdt, két, fehér ruhába öltözött angyalt látott. Ott ültek, az egyik a fejnél, a másik a lábnál. Így szóltak hozzá: „Asszony, miért sírsz?” „Mert elvitték az én Uramat – felelte –, és nem tudom, hová tették.” Ezzel hátrafordult, és íme, Jézus állt előtte. Nézte, de nem ismerte föl, hogy ő az. Jézus megkérdezte: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” Mária Magdolna azt hitte, hogy a kertész az, és így válaszolt: „Uram, ha te vitted el, mondd meg, hová tetted, hogy magammal vihessem.” Jézus erre megszólította: „Mária!” Mária felkiáltott: „Rabbóni!” – vagyis Mester. „Ne tartóztass! – felelte Jézus. – Még nem mentem föl az Atyához. Te most menj testvéreimhez, és vigyél hírt nekik! Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.” Mária Magdolna elsietett. Hírül vitte a tanítványoknak: „Láttam az Urat.” – És elmondta, amit az Úr üzent." Jn 20,11-18 "...Feltámadt Urunk, Jézus Krisztus! Te nem tömegeket szólítasz meg, hanem személyeket, engem is. Kimondod a nevemet, úgy, ahogy csak te tudod. Úgy, hogy abban benne van irgalmad és szereteted. Taníts engem is figyelni erre a halk, de határozott hangra! Ne engedd, hogy a fájdalom, a rohanás vagy a közöny elnyomja bennem a te szavadat! Szeretnék úgy hallgatni, mint Mária, és szeretnék elindulni, ahogy ő is elindult egykor. Add, hogy a te hangod vezessen minden utamon!" (Horváth István Sándor zalalövői plébános atya ma reggeli imája) közli: keresztkem