Napi Evangélium "...Amikor elérkezett Erzsébet szülésének ideje, fiúgyermeket szült. Szomszédai és rokonai meghallották, hogy milyen irgalmas volt hozzá az Úr, és együtt örült vele mindenki. A nyolcadik napon jöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket. Atyja nevéről Zakariásnak akarták hívni. De anyja ellenezte: „Nem, János legyen a neve.” Azok megjegyezték: „Hiszen senki sincs a rokonságodban, akit így hívnának!” Érdeklődtek erre atyjától, hogyan akarja őt nevezni. Atyja írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: „János a neve.” Erre mindnyájan meglepődtek. Neki pedig megnyílt az ajka, és megoldódott a nyelve: szólni kezdett, és magasztalta Istent. Akkor félelem szállta meg az összes szomszédokat, és Júdában meg az egész hegyvidéken erről az eseményről beszéltek. Aki csak hallott róla, elgondolkodva mondta: „Mi lesz ebből a gyermekből? Hiszen nyilván az Úr van vele.” A gyermek pedig növekedett, lélekben erősödött és mindaddig a pusztában élt, amíg Izrael előtt nyilvánosan fel nem lépett." Lk 1,57-66. 80 "...Mindenható Isten! Te irányítod az emberi történelmet, hogy minden a te szereteted terve szerint bontakozzék ki a megfelelő időben. Köszönöm Keresztelő János példáját, aki nem önmagát kereste, hanem a Megváltó előtt készítette az utat. Add, hogy én is nyitott legyek a te szavadra, és ne csak beszéljek rólad, hanem egész életem tanúságtétel legyen! Taníts csendre, amikor hallgatnom kell, és bátorságra, amikor szólnom kell!" (Horváth István Sándor zalalövői plébános atya ma reggeli imája) közli: keresztkem