Napi Evangélium "...A hét első napján, (Húsvétvasárnap) kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment Jézus sírjához. Odaérve látta, hogy a követ elmozdították a sírtól. Amint ott sírdogált, betekintett a sziklasírba, és ahol Jézus holtteste feküdt, két, fehér ruhába öltözött angyalt látott. Ott ültek, az egyik a fejnél, a másik a lábnál. Így szóltak hozzá: „Asszony, miért sírsz?” „Mert elvitték az én Uramat – felelte –, és nem tudom, hová tették.” Ezzel hátrafordult, és íme, Jézus állt előtte. Nézte, de nem ismerte föl, hogy ő az. Jézus megkérdezte: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” Mária Magdolna azt hitte, hogy a kertész az, és így válaszolt: „Uram, ha te vitted el, mondd meg, hová tetted, hogy magammal vihessem.” Jézus erre megszólította: „Mária!” Mária felkiáltott: „Rabbóni!” vagyis „Mester”! „Ne tartóztass! – felelte Jézus. Még nem mentem föl az Atyához. Te most menj testvéreimhez, és vigyél hírt nekik! Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.” Mária Magdolna elsietett. Hírül vitte a tanítványoknak: „Láttam az Urat.” – És elmondta, amit az Úr üzent." Jn 20,1.11-18 "...Uram, Jézus Krisztus, aki a sír sötétségében is életet fakasztottál, szólíts engem is nevemen, mint Mária Magdolnát! Ismered könnyeimet, fájdalmaimat, kételyeimet, és mégis hívsz, hogy találkozzak veled. Köszönöm, hogy nem múltammal, hanem jövőmmel törődsz. Köszönöm, hogy küldetést adsz, bár olykor bátortalan vagyok. Add, hogy Mária Magdolnához hasonlóan én is felismerjelek a legváratlanabb pillanatokban, és engedjem, hogy a feltámadás új emberré formáljon! Ne engedd, hogy megálljak a sírnál, hanem induljak és vigyem a feltámadás hírét!" (Horváth István Sándor zalalövői plébános atya ma reggeli imája) közli: keresztkem